A kihívások viszik előre

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár vásárhelyi helyőrségének kommunikációs tisztje, Búz Csaba főhadnagy ifjú éveiben a zenének élt, minek köszönhetően aztán a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója lett, ahol érettségit szerzett.

Már gyermek korában vonzó volt számára a katonai élet, a zene által pedig betekintést nyerhetett a katona zenekarok működésébe, ami szintén ámulatba ejtette. Így aztán kapva kapott az alkalmon 2001-ben, amikor a hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekar újjáalakult és taggá választotta őt.

Minek köszönhető, hogy Önből katona lett?

– Már gyermekként igen vonzó volt számomra a katonai lét és talán nem véletlen, hogy később a tanulmányaim ideje alatt is bele-bele botlottam a zene által mindebbe. 2001-ben pedig, amikor katonazenésznek álltam, már egyértelművé vált, hogy én bizony ezen hivatásnak akarom szentelni az életem és ez így is lett. Ezt követően 2007-ben diplomát szereztem Szegeden, rendezvényszervező szakirányon. Ám csak évekkel később, 2012-ben nyílt lehetőségem az MH 5. Bocskai István Lövészdandár vásárhelyi helyőrségének kommunikációs tiszti pozíciójának a betöltésére. Az, hogy előbb katonazenészként, majd a jelenlegi beosztásomban szolgálom a hazát, sokat segített és segít azóta is abban, hogy hogyan álljam meg a helyem kommunikációs tisztként.

Hogyan sikerült beilleszkedni az adott pozícióba?

– Természetesen az egyetemen tanultak a médiában való léthez adtak egy olyan alapot, amely aztán egy fajta támaszt nyújtottak abban is, hogy hogyan érdemes a kommunikációs tiszti feladatokat ellátni itt, a Magyar Honvédségnél. Viszont nagyon nagymértékben szükség volt a saját kreativitásom alkalmazására, illetve egy fajta rendszer felállítására. Igyekeztem folyamatosan fejleszteni magam úgy az írás, mint a beszéd és a fotózás területén is. Nem ment minden elsőre. Annak viszont nagyon örültem, hogy a parancsnokom bizalmat szavazott nekem és teret adott annak, hogy hogyan is legyen lekommunikálva az emberek irányába az, amit a Magyar Honvédség képvisel. Hangsúlyoznám, hogy itt is, mint minden fegyveres szervnél komoly szabályokhoz és rendhez kötött lépések vannak, melyeket csak a szabályzókkal egyetemben szabad és kell meglépnünk. Tagadhatatlan, hogy ez is egy keretet adott ahhoz, hogy hogyan is kell, hogy kinézzen az én munkám, nap, mint nap. 2015-ben elvégeztem egy média szakirányú képzést Budapesten, ami a már meglévő tudást és tapasztalatot csak gyarapította.

Melyek azok a kommunikációs feladatok, amelyek jelenleg a hatáskörébe tartoznak és ellátásra szorulnak?

– Feladataim ugyan sokrétűek, alapvetően viszont a Magyar Honvédség iránti érdeklődés felkeltése a célom. Ehhez pedig a különböző honvédségi feladatokat bemutató cikkeket, tudósításokat írok, fényképeket közlök. Fontosnak tartom, hogy ezek által az emberekben egy hiteles kép éljen az egyébként zárt kapuk mögött folyó munkáról. Valamint azt remélem, hogy nem csak a katonáink személyes véleménye és élményei, amelyek egy-egy közegben ismertetésre kerülnek, hanem az én munkám is ugyanolyan jó hírét kelti a katonai hivatásnak és az itt zajló feladatoknak, tevékenységeknek. Az alakulat holnapjának és a közösségi felületének hírekkel való megtöltése, a nemzetközi és hazai gyakorlatokról való hírközlés és a sajtótevékenységek előkészítése, azok lebonyolítása mind-mind az én hatáskörömbe is tartozik. Viszont itt szeretném hangsúlyozni azt is, hogy igyekszem minden helyszínen, ahol hírértékű információ születik, olyan személyt a sajtó elé irányítani, aki kompetens a Magyar Honvédségen belül az adott témában. Ugyanis, én, mint kommunikációs tiszt nem feltétlenül értek minden terülten mindenhez. Így aztán gyakran átadom a terepet és kérem a kollégákat, hogy ismertessék, vagy számoljanak be ők maguk arról, hogy hol, hogyan és mi is zajlik éppen.

Mekkora felelősség és teher mindez?

– Természetesen nagyon nagy felelősséggel jár ez a munkakör, hiszen egy rossz szó, kép vagy gondolat és az összkép, illetve az adott szituáció, amiben a kollégáim vannak rossz fényt vethet úgy rájuk, mint a Magyar Honvédségre. Tehernek viszont nem mondanám, mivel minden egyes terep és közlési lehetőség egy új kihívás, ez az, ami életet, motivál és visz előre.

Különlegesebbnek tartja-e az életét ezen hivatás által?

– Igen, kijelenthetem, hogy egy sokkal élményben gazdagabb életem van az által, hogy a hivatásomnak élek. Rengeteg különleges helyre jutottam el általa és a világnak, valamint a munkámnak is mindig egy új arcát láttam meg. Nem csak a missziók, hanem egy-egy gyakorlat vagy például a határvédelem is képes volt már olyat nyújtani, amivel gazdagabbá tett. Nem utolsó sorban pedig az, hogy az országot, a benne élő állampolgárokat, ezen belül pedig a saját családjainkat védjük és szolgáljuk még meghatározóbbá teszi mindezt. És a legnagyobb visszaigazolás az nem más, mint az emberekből fakadó hála.

Zárásképp kérem ismertesse jövőbeni céljait.

– Célom továbbra is megmutatni azt, hogy mi, hogyan zajlik idebent illetve természetesen nem áll tőlem távol egy-egy misszióban való részvétel sem, kommunikációs tisztként. De a folyamatos fejlődés, az új kihívások legyőzése, a sajtó munkatársainak információval való ellátása is mind olyan jövőbeni cél, amelyekért sokat kell dolgozni, hogy azok úgy valósuljanak meg, ahogyan meg kell valósulniuk. Ugyanis, ez egy olyan pozíció, amiből nehezen, sőt, legtöbbször ki sem lehet lépni. Egy katona, egy kommunikációs tiszt nem teheti meg, hogy bizonyos időközönként, bizonyos időre civillé válik.

(Eredeti cikk, képekkel: PROMENÁD)