A Northwestern University 2011-ben azt vizsgálta, hogy a gyermekek olvasási és szófelismerési képessége mennyire van kapcsolatban zenei tanulmányaikkal. Az eredmények azt állítják, a kettő jelentősen összefügg. Azok, akik jobb eredményeket értek el a zenei munkamemória-teszten, jobban is tudtak olvasni és egyúttal ritmikai érzékük is jobb volt.

A McMaster University egy 2012-ben publikált tanulmánya arra mutat rá, hogy a zenei tréning már akkor segít a gyerekek mentális fejlődésében, amikor még sem járni, sem beszélni nem tudnak. A teszteken résztvevő egyéves gyerekek jobban kommunikálnak, könnyebben mutatnak rá dolgokra vagy integetnek - emellett többet mosolyognak és megnyugtatni is sokkal könnyebben lehet őket.

Egy 2012. augusztusi kutatás szerint gyorsabban reagál azon felnőttek agya a beszédre, akik gyerekkorukban zeneórákra jártak, de nem játszottak hangszereken évtizedek óta. Ahogyan öregszünk, agyi változásaink hatására a hallásunk is változik, lassabban reagálunk a beszédhangokra, nehezebben értelmezzük mások beszédét. Azon zenészeknél, akik hangszereken játszanak, ezen változások később állnak be, az említett kutatás pedig azt állítja, hogy nem kell hangszeres zenésznek lennünk ahhoz, hogy lassabban öregedjünk.

A Gottfried Schlaug agykutató által irányított vizsgálat még 1995-ben kimutatta, hogy professzionális zenészek esetében, akik hétéves koruk előtt kezdtek el játszani valamilyen hangszeren, általában megvastagodott az agy úgynevezett kéregteste (corpus callosum), amely információs szupersztrádaként funkcionál a két agyfélteke között

A University of Montreal 2013. novemberi tanulmányából az derül ki, hogy a zenészek sokkal jobbak abban, amikor párhuzamosan kell feldolgozni a többféle érzékszervi ingert: hangokat, látványt, érintést. Ez nem is csoda, hiszen a magas szintű hangszeres tudás számos érzéki és kognitív készségből áll. A hosszútávú zenei képzés növeli az agy alkalmazkodóképességét, az agy audiovizuális jeleket feldolgozó területeit pedig fejleszti.