Bár operettet énekelni nehéz, mégis könnyedséget képvisel

A színésznővel, operetténekessel Kálmán Imre remekművéről, Szilvia karakteréről, az operett műfaj nehézségeiről és arról is beszélgetett a Magyar Nemzet újságírója. A cikkből szemezgetünk.

– Már több mint száz éve töretlen népszerűségnek örvend a Csárdáskirálynő. A közönséget miért ejti rabul a mai napig?
– Kálmán Imre gyönyörű meló­diái, fülbemászó dallamai mindenki számára ismertek. Emellett magával ragadja a közönséget a szerelmi történet is, ami színes, komikus jelenetekben gazdag. Most is kedvelik, szeretik a nézők, ez mit sem változott az elmúlt több mint száz évben.

– Minderre ráerősít a jelmez, a díszlet- és látványvilág is…
– Berzsenyi Krisztina jelmezei és ­Cziegler Balázs díszletei egy másik világba repítenek bennünket. Mind az élő, mind az online előadáshoz nagyon sokat hozzátesz az a miliő, amiben az operett játszódik. Ez a csodálatos látványvilág kimozdít a mostani nehéz napokból.

– Számos operettben láthatták már a nézők, köztük a Lili bárónőben, a Mágnás Miskában, a ­Riviera girlben és a Marica grófnőben is. Melyik operett áll legközelebb a szívéhez?
– Több operett is közel áll a szívemhez, hiszen legtöbbjük a szerelemről szól, ami körülvesz minket, így természetesen az én életemben is fontos szerepet játszik. Az ész és a szív csatájában általában az utóbbi győzedelmeskedik nálam, az érzelmeim vezetnek. Az operettben többféle karaktert kell megformálni, és megköveteli a klasszikus hangképzést, éneklést. Bár operettet énekelni nehéz, mégis könnyedséget képvisel, amit meg kell tudni jeleníteni a színpadon. A Csárdáskirálynő Szilviá­ja, a Marica grófnő Maricája, valamint a Sybillből Sybill karaktere állnak a legközelebb hozzám. Ám mindegyiket másért szeretem. Mindegyikben másfajta nő, másfajta szenvedély és szerelem jelenik meg.

– A Csárdáskirálynő Szilviája milyen nő?
– Szilvia sanzonett, annak minden jellemvonásával egy elegáns, kifinomult, harcias hölgy, aki megállja a helyét a hercegi udvarban is. Bár „nem a herceghez való”, felülemelkedik a társadalom kritikáján, megőrzi nőiességét, büszkeségét. Kívülről erős és büszke nő, de belül tombolnak az érzelmei, és e kettősségből alakul ki karakterének izgalmas és lángoló szenvedélye. Így végül győzedelmeskedni tud a herceg és a sanzonett szerelme.

Klasszikus operaének szakon végzett, több operában énekelt már szólószerepet. Olvastam, hogy az operettet semmivel sem tartja könnyebb műfajnak, mint az operát.
– Minden műfaj nehéz a maga nemé­ben. Ám talán az operett az egyik legnehezebb. Mégpedig azért, mert magas színvonalú énektechnikai tudást igényel, miközben prózai színészként is meg kell felelni, illetve táncolni is tudni kell. Nagyon összetett műfajról van szó, de épp emiatt szerettem meg igazán. Kihívás volt számomra az operett világa, ugyanis táncolni nem tanultam és a prózai jeleneteknél meg kellett tanulnom, milyen hanglejtéssel, hangsúllyal beszéljek. Ám amikor egy jó rendezővel és koreográfussal dolgozik az énekes-színész, akkor sokkal könnyebben áthidalja ezeket a nehézségeket.

– A Csárdáskirálynőben Vidnyánszky Attilával könnyű dolga volt?
– Debrecenben már korábban dolgoztam vele, ugyan még nem szólistaként, hanem énekkarosként. A Csárdáskirálynőben viszont szólistaként tapasztalhattam meg, mennyire elő tudja segíteni egy színész munkáját.

Az eredeti cikk a Magyar Nemzet oldalán olvasható: https://magyarnemzet.hu/kultura/levai-eniko-bar-operettet-enekelni-nehez-megis-konnyedseget-kepvisel-9427379